Az ünnepekre kapott
üdvözletek közül naponta elnézegetem a
Házsongárdi Alapítványtól érkezett névjegykártya nagyságú képet, amelyen a
Barkó Ferenc zeneszerző családi sírhelyének
angyalfejes sarokköve szerepel. Az Alapítvány honlapjáról, de magától a temetőt
évek óta fáradhatatlanul gondozó Tőkés Erzsébettől is tudom, hogy ez az angyal,
mert valószínűleg nem bírta a temetőben évtizedek óta folytatott pusztítást –
elszállt, elrepült, az egykori Kolozsvár vallási türelmét mutató temetőből. Szomorú
dolog. Mondhatom egészen elment a kedvem a meghalástól, poraimnak sem lesz jobb
sorsa.
Nincsenek angyalok, a
valóság az, hogy ezt a művészi értékű szobrot is ellopták, eltüntették, megsemmisítették… Idézem a honlapról: „A Barkó család sírhelye. 2010 nyarán,
pályázati pénzből végre hozzákezdhettünk az évtizedek óta gazdátlanul és egyre
romló állapotban levő sír restaurálásához. A hozzá tartozó földalatti kripta
fölött levő, elcsúszott sírt visszaépítettük eredeti helyére és elkezdtük a restaurálást,
amikor a temetőiroda kényszerítette a vállalkozót a majdnem kész munka
szétbontására. Hetekig állt letakarva a szétvert sírépítmény, közelébe sem
engedtek, a vállalkozót pedig engedélye bevonásával megzsarolták. Végül a
művészien faragott, mázsás súlyú angyalos kőrész rejtélyes módon eltűnt. A
helyrehozhatatlan rongálás után a Barkó sír már védhetetlenül szerepel a védett
műemléksírok jegyzékében!”
Szomorúan
gondolok arra, amit minden hazatértemkor magam is tapasztalok: „A
Műemléktörvény nem védi a sírokat, az államosított sírkertben a sírhelyek
megváltása egyre nehezebb. Sok esetben az elhunytnak nem élnek közeli
hozzátartozói, vagy távoli országokba költöztek. Mivel csak ők jogosultak családi
sírjaik megváltására, tehetetlenül nézzük az új bérlők megjelenésével járó
pusztulást, pusztítást. Ha a sírok megváltását sikerül is megoldani,
karbantartásukkal eddig – a családon kívül – jóformán senki sem foglalkozott. A
kripták, rangos síremlékek rendbetétele jóval meghaladja egy Erdélyben élő
család anyagi lehetőségeit. Régi feliratos kövek megdőlve állnak, vagy
megcsonkítva a földön hevernek. Az épületek nagy része is omlással fenyeget: a
családi kripták, mauzóleumok fedele tönkrement, az eső, hólé beáztatta őket,
lemosta vakolatukat, megbontotta falaikat. A legtöbb pusztítást az új bérlők
síremlékeit építő vállalkozók okozzák, akik a betonozáshoz bezúzzák a régi
köveket. Megállapítható: a lopások többségét legalább
ketten-hárman hajtották végre, komoly szerszámokat használva. Kérdéses: csak mint fém anyagot lopják-e őket,
vagy kifejezetten a bronzot gyűjtik, esetleg mint műalkotásokat értékesítik. A
kripták nagy részét hasonlóképpen már többször feltörték, kirabolták. A
lopásokat hiába jelentetjük a rendőrségen, az legfeljebb nyilvántartásba
veszi a tényt. A városháza ismételten ígérte, hogy megerősíti az őrzést, de
gyakorlatilag tehetetlen. Már az is probléma, hogy a kerítés sok helyen
ingatag, a szomszédos telkek felé is több kijárat létezik, tehát még a nagyobb
szobrot is könnyen ki lehet lopni.”
Barkó sír - évekkel ezelőtt
Fiam és feleségem sírja a Barkó család sírhelyének baloldalán áll, a jobb
oldalon Horváth Andor irodalmár családjának sírhelye. A Barkó család sírja
téglával bélelt verem, talán a háború vége óta üres, valamilyen céllal a temető
nyilvántartásában sem szerepel t. Fedőlapját építőmunkások , mint mondták, "vigyázatlanságból" kettétörték. Megjavíttattam., kétszer is. Örvendtem, amikor az Alapítvány
nekikezdett a sír restaurálásához, reméltem, hogy sírhelyemhez kapcsolva a
nyilvántartásban nem létező sírt, az Alapítvány gondozására bízhatom.
Nem titok, akkor kezdődtek az akadékoskodások, és végül a
hivatalnak sikerült megakadályozni az építést. Micsoda fejtetőre állított
világ. A rombolást nem sikerül megállítani, a restaurálást igen.
Nem tudom ki, mit gondol, de nekem ezek után nagyon is világos, kik
ápolják és kik rombolják európai nevezetességű műemléktemetőnket.