2013. február 1., péntek

Halni sincs kedvem


Az ünnepekre kapott üdvözletek közül  naponta elnézegetem a Házsongárdi Alapítványtól érkezett névjegykártya nagyságú képet, amelyen a Barkó Ferenc zeneszerző családi  sírhelyének angyalfejes sarokköve szerepel. Az Alapítvány honlapjáról, de magától a temetőt évek óta fáradhatatlanul gondozó Tőkés Erzsébettől is tudom, hogy ez az angyal, mert valószínűleg nem bírta a temetőben évtizedek óta folytatott pusztítást – elszállt, elrepült, az egykori Kolozsvár vallási türelmét mutató temetőből. Szomorú dolog. Mondhatom egészen elment a kedvem a meghalástól, poraimnak sem lesz jobb sorsa.

Nincsenek angyalok, a valóság az, hogy ezt a művészi értékű szobrot is ellopták, eltüntették, megsemmisítették…  Idézem a honlapról: „A Barkó család sírhelye. 2010 nyarán, pályázati pénzből végre hozzákezdhettünk az évtizedek óta gazdátlanul és egyre romló állapotban levő sír restaurálásához. A hozzá tartozó földalatti kripta fölött levő, elcsúszott sírt visszaépítettük eredeti helyére és elkezdtük a restaurálást, amikor a temetőiroda kényszerítette a vállalkozót a majdnem kész munka szétbontására. Hetekig állt letakarva a szétvert sírépítmény, közelébe sem engedtek, a vállalkozót pedig engedélye bevonásával megzsarolták. Végül a művészien faragott, mázsás súlyú angyalos kőrész rejtélyes módon eltűnt. A helyrehozhatatlan rongálás után a Barkó sír már védhetetlenül szerepel a védett műemléksírok jegyzékében!
Szomorúan gondolok arra, amit minden hazatértemkor magam is tapasztalok: „A Műemléktörvény nem védi a sírokat, az államosított sírkertben a sírhelyek megváltása egyre nehezebb. Sok esetben az elhunytnak nem élnek közeli hozzátartozói, vagy távoli országokba költöztek. Mivel csak ők jogosultak családi sírjaik megváltására, tehetetlenül nézzük az új bérlők megjelenésével járó pusztulást, pusztítást. Ha a sírok megváltását sikerül is megoldani, karbantartásukkal eddig – a családon kívül – jóformán senki sem foglalkozott. A kripták, rangos síremlékek rendbetétele jóval meghaladja egy Erdélyben élő család anyagi lehetőségeit. Régi feliratos kövek megdőlve állnak, vagy megcsonkítva a földön hevernek. Az épületek nagy része is omlással fenyeget: a családi kripták, mauzóleumok fedele tönkrement, az eső, hólé beáztatta őket, lemosta vakolatukat, megbontotta falaikat. A legtöbb pusztítást az új bérlők síremlékeit építő vállalkozók okozzák, akik a betonozáshoz bezúzzák a régi köveket. Megállapítható: a lopások többségét legalább ketten-hárman hajtották végre, komoly szerszámokat használva. Kérdéses: csak mint fém anyagot lopják-e őket, vagy kifejezetten a bronzot gyűjtik, esetleg mint műalkotásokat értékesítik. A kripták nagy részét hasonlóképpen már többször feltörték, kirabolták. A lopásokat hiába jelentetjük a rendőrségen, az  legfeljebb nyilvántartásba veszi a tényt. A városháza ismételten ígérte, hogy megerősíti az őrzést, de gyakorlatilag tehetetlen. Már az is probléma, hogy a kerítés sok helyen ingatag, a szomszédos telkek felé is több kijárat létezik, tehát még a nagyobb szobrot is könnyen ki lehet lopni.”
Barkó sír - évekkel ezelőtt

Fiam és feleségem sírja a Barkó család sírhelyének baloldalán áll, a jobb oldalon Horváth Andor irodalmár családjának sírhelye. A Barkó család sírja téglával bélelt verem, talán a háború vége óta üres, valamilyen céllal a temető nyilvántartásában sem szerepel t. Fedőlapját építőmunkások , mint mondták, "vigyázatlanságból" kettétörték. Megjavíttattam., kétszer is. Örvendtem, amikor az Alapítvány nekikezdett a sír restaurálásához, reméltem, hogy sírhelyemhez kapcsolva a nyilvántartásban nem létező sírt, az Alapítvány gondozására bízhatom.


Nem titok, akkor kezdődtek az akadékoskodások, és végül a hivatalnak sikerült megakadályozni az építést. Micsoda fejtetőre állított világ. A rombolást nem sikerül megállítani, a restaurálást igen.
Nem tudom ki, mit gondol, de nekem ezek után nagyon is világos, kik ápolják és kik rombolják európai nevezetességű műemléktemetőnket.