Kotyvasztok
Székek pihenője
Már sokadszor megesett, hogy miközben ebédem kotyvasztom, odakozmált a regényem, versem, blogom. Fordítva is előfordul. Na, most mitévő legyek? Az „ehetetlen” írást kidobom, kezdhetem újra, mert tele a raktáram mindenféle alkotásba valóval. A kosztommal más a helyzet, mindig hiányzik valami, amivel pótolhatnám a kozmásra sikerülteket, a bevásárlás pedig nyögős, elvesztegetett idő, kerekes loholóra kell pattannom, száguldanom az üzletbe és orrvérzésig válogathatok, mint madár a kenderlerakatban. Aztán kiderül, hogy mindenért fizetnem kell. És mert pénzért akárki vásárolhat, méltánytalannak tartom, hogy időt pazaroljak rá. Pedig szeretek főzni. Egy író, aki pelenkázott hajdanán, egyszer a Kit tud itt főzni?! szerkesztőségi kérdésre, reám mutatott. Miért ne hinnék neki? Ha megszokjuk a kozmás dolgokat, egyiket-másikat, talán másokkal is megszerettethetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése