2010. október 5., kedd

Gyerünk a Neumann-galaxisba







Születésnapomra kaptam egy barna kötésű, csinos e-könyvet.  Félévtizede megjósoltam, hogy lesz ilyen könyv  (a japánok kezdték) és ezzel nemhogy közeledne a Gutenberg- galaxis vége, hanem akár a világegyetem, rohamosan tágul, s közben lassacskán elkövetkezik a  papírkönyvek alkonya. Ez is csak olyan váltás, mint, amikor eleink áttértek az agyagtáblákról a pergament tekercsekre, a krónikaírástól fennebb léptek a nyomtatásig, a litográfiát felváltotta az ólombetűs nyomtatást, a síknyomást a körforgóval való nyomtatás.
Nagy meglepetés lehetett, amikor a selyempapírra nyomtatott biblia elfért a zsebben. Most pedig az a meglepő, hogy a zsebbe simuló lapos szerkentyűben akár háromezer könyvet is tárolni lehet. A négy gigabájtnyi erősségű gépben és a géphez csatlakoztatható tárolókban zsebembe férne egykori, két és félezer kötetes könyvtáram.
Tapogatózom, olvasgatom az Amazonkindle nevű gép angol nyelvű ismertetőjét, kattintgatom a jobb megértés végett a Google Chrome fordító programját. S miközben olyan érzésem támad, hogy okosodom, önkéntelenül ráz a röhögés.
Íme, két kis részlet az ismertető Záró gondolatok című fejezetéből.
”…az Amazon végül elérte az ár, ahol az átlagos fogyasztó és szeretője könyvek képes lenne megvásárolni a Kindle, anélkül, hogy üljön le, és átgondolni a havi költségkeretét, vagy várja a karácsonyt, vagy egy születésnapi roll körül. A készülék szuper-hordozható, úgy érzi, nagy a kezét, és kellemes a szemnek.” 
„Ezek a készülékek nagy eBook olvasó ügyfelek végző csodálatosan, a fenébe, akkor is letölthető a Kindle alkalmazás a IPAD. Az egyetlen ok, amiért érdemes egy Kindle ha a tulajdonos egy tabletta vagy pala készülék, ha túl nehéz, nehézkes, vagy kemény a szemed. Egyébként, csak maradj mit tudsz.”
Miközben diadalmas érzések környékeznek, mert újra megbizonyosodtam arról, hogy az emberi agynál nincs tökéletesebb, kalapot emelek az e-könyvek kigondolói előtt. Ezen túl összes könyveimet magammal vihetem. Lesz mit olvasnom. És jól teszi mindenki, ha maga írja olvasnivalóit. A sajátjánál nemigen talál jobbat.

Nincsenek megjegyzések: