választékot fésülök
megmaradt gondolataimba
csupaszon fénylik a hiány
ami kevés marad
szálanként digitális óraketyegés
szürkére butult fejemben
haikuk röpködnek szövegmező fölött
öt
szótagos szárnyuk svédesen t(ö)rött*
szél hozta magból citromfű integet
ablakom alatt illatoz
gyógyítaná álmatlanságom
páratlanságom fűhúzó álmait
letépem mint a hangaszálat
minden nyárutón és ősz előtt
idő illatát érzem
ma sem én vagyok
ki vakond és tetszhalott
kifordítom szemüvegem
messze látni magunkba kell
valahol vannak még angyalok
ahol befelé nyílnak az ablakok
tágas mezőkön betűsor
mit kedvem szárnya leporol
sorok bújnak hozzám kedvesen
kerítős kedvem lesz teljesen
okos telefonom kotyog
összezöttyent világom tágul
magyar ábécére hajtom fejem
hangyák görögnek száraz talajon
esőt izzadok és csavaros álmot
gondfelhő és szivárvány lesz a takaróm
tenyerembe köpök elszántan
élni mindig akarni kell
fűnyíró zsibong a vágyban
mely tetteimben magára lel
beszélgethet egymagában az igével,
mely egyes számban nem felel
ősapám a Malomárok mellől
most Mátyást pólyában látni visz
s ilyet még nem aszott Európa
mely bronzba öntött századokkal
kérésünkre végre nyakunkba ült
előttem és mögöttem a parkban
az idő szálanként aprítja a reményt
holnapra fésülten újraéled halkan
tudatos füvek példája éltet
Király volt, ki engem kincses városunkban
apró igazaink kofájának világra szült
autópályánkon szembe jönnek velünk
fényszórós villogtatásokkal tetteink
magunkat üldözve nem menekülhetünk
sunyi GPS-ek irányítják lépteink
és sok ezer Laci nyakunkra ült
Idők járásának bevásárló centrumából
habzsolunk hevet, jeget, kacatot
felmelegedésre kárhozottak halmazából
kiszámíthatatlan tornádókban elnapolt
záporok aranyának fura fénye
egyénekbe zsibbadó homályba hűlt
*trött – fáradt
