2010. június 2., szerda

Forduló



Szente Imrével


Búcsú
Balassi nyomán

                                                                                             
                                                                                     

Már nem sokasodik, már nem aszúsodik
                                                            a bú fölöttem
Éltem elégségét, létem javarészét
                                                           szépen töltöttem.

Mármost józanodom, mikor tántorodom
                                                           édes illatától.
Látom káprázatom, ébren ábrándozom
                                                          égett világától.

Évek sorakoznak, mérgek rohamoznak
                                                         félsz-felejtés helyett.
Mint rossz kábítószer, muszáj óvószer
                                                         sok-sok évem felett.


”Mint sík mezőn csak egy szál fa egyedül
                                                       úgy élek”,
Semmim lombozódik, kedvem  zsugorodik,
                                                       henyélek.

Minden korahajnal, ébren elém nyargal,
                                                       serkent megint.
Szép jó Violáktól, bögyös leányoktól,
                                                      szerelemtől int.

De mint jó iparos, létem zűrzavaros
                                                      jelenemben.
Már csak búcsúzásom, legyen megszokásom
                                                     életemben.

Szervusz, világ-virág, szia, észkikelet,
                                                     tere-fere.
Rúgom a hetvenötöt, vágyam töpörödött
                                                     csere-bere.

Inkább jómagamat, minthogy sok másokat
                                                     eddig szerettem.
Némely igazságtól, sok rút gazságtól
                                                    most búcsút vettem.