Forduló

Szente Imrével

Búcsú

Balassi nyomán

                                                                                             

                                                                                     

Már nem sokasodik, már nem aszúsodik

                                                            a bú fölöttem

Éltem elégségét, létem javarészét

                                                           szépen töltöttem.

Mármost józanodom, mikor tántorodom

                                                           édes illatától.

Látom káprázatom, ébren ábrándozom

                                                          égett világától.

Évek sorakoznak, mérgek rohamoznak

                                                         félsz-felejtés helyett.

Mint rossz kábítószer, muszáj óvószer

                                                         sok-sok évem felett.

”Mint sík mezőn csak egy szál fa egyedül

                                                       úgy élek”,

Semmim lombozódik, kedvem  zsugorodik,

                                                       henyélek.

Minden korahajnal, ébren elém nyargal,

                                                       serkent megint.

Szép jó Violáktól, bögyös leányoktól,

                                                      szerelemtől int.

De mint jó iparos, létem zűrzavaros

                                                      jelenemben.

Már csak búcsúzásom, legyen megszokásom

                                                     életemben.

Szervusz, világ-virág, szia, észkikelet,

                                                     tere-fere.

Rúgom a hetvenötöt, vágyam töpörödött

                                                     csere-bere.

Inkább jómagamat, minthogy sok másokat

                                                     eddig szerettem.

Némely igazságtól, sok rút gazságtól

                                                    most búcsút vettem.