2011. február 10., csütörtök

Most múlok pontosan



vén parafrázis
A Csík Zenekar nótájára, kortársaimnak


most múlok pontosan
engedik hadd menjen
életem halálom
bizonyos egyetlen

itt állok egy helyben
ennyi jutott nekem
pislákol  elpereg
naponta kenyerem

nézem  hogy elalél
bennem az élet
szatyrában sok kacat
rám ragadt remények

magamat siratom
figyelj már kiskomán
a kozmosz tengerén
hánykódom rakomány

sántikálnék  tovább veled a létben
álmaim  felpiszkált apró motorján
merevlemezem vért vibrál a gépben
múltam gát és sok cseles csalogány

mióta képzelem
magamat látom hol pokol
babusgatom a voltam
jövőm így haldokol

„szilánkos mennyország
folyékony torz tükör
szentjánosbogarak
fényével tündököl”












1 megjegyzés:

Márta írta...

De! Tündököl!