2010. augusztus 1., vasárnap

A magányos dala


Vad a pad alatt

Vagyok: az elhallgattatott,
ki akkor sem hallgatott,
mikor végleg elhallgatott.

Vagyok: kit cseppet sem tűrtek,
és elnézéssel törtek,
körön kívül, ha megtűrtek.

Vagyok: a rég kirekesztett,
aki nem hord keresztet,
sorsa magába rekesztett.

 Vagyok: sietve mellőztek,
kik egemre felhőztek,
sárral dobálva szellőztek.

Vagyok: maradok konokul,
ki magába konokul,
s küzdök halálig konokul.

Vagyok: hagytam kis jeltüzet,
gépbe vetett szótüzet,
parazsakból tábortüzet.

Bíztatás:

Csillagom alant is kigyúl,
minden vészjelző kigyúl,
ha a józanész alkonyul.

Nincsenek megjegyzések: