engedik hadd menjen
életem halálom
bizonyos egyetlen
itt állok egy helyben
ennyi jutott nekem
pislákol elpereg
naponta kenyerem
nézem hogy elalél
bennem az élet
szatyrában sok kacat
rám ragadt remények
magamat siratom
figyelj már kiskomán
a kozmosz tengerén
hánykódom rakomány
sántikálnék tovább veled a létben
álmaim felpiszkált apró motorján
merevlemezem vért vibrál a gépben
múltam gát és sok cseles csalogány
mióta képzelem
magamat látom hol pokol
babusgatom a voltam
jövőm így haldokol
„szilánkos mennyország
folyékony torz tükör
szentjánosbogarak
fényével tündököl”
1 megjegyzés:
De! Tündököl!
Megjegyzés küldése