Történelem töredék

...a valóság sokkal összetettebb és drámaiabb, ha ezt akkor beleláthattam volna, bizonyára mélyebben ábrázoltan kerül könyvembe, de akkor úgy gondoltam, nem másolom az életet, éppen elegendő belőle holmi felületes, egysíkú kép, amit róla felvázoltam, a társadalmi változásokkal kibékíthetetlen és örökösen lázadó főhős mellékfigurájának ábrázolására, s amely aztán maga alakította magát a regényben szükséges módon, a főszereplő helykereső vándorlásához tercelve; amíg én a tengerparti városban próbáltam az önálló életet, az örökösen nyughatatlan Herman Bandi, igyekezet függetleníteni magát a fennálló rendtől, amely a proletárdiktatúra sebtében kialakított szabályai szerint fűnyíró elvet alkalmazott az osztálykülönbségek  kiegyenlítésére, földosztáson és államosításon túl, szigorú káderezéssel, könnyítette a szegények iskoláztatását, kizárta a régi értelmiségieket a közéletből, a párthűségre neveltekből vagy intettekből alakított új vezető réteget, megszüntette a kisipart, felszámolta a kulákságot, eltüntette a középosztályt  a „mindenkinek munkája szerint” jelszót hangoztatva hirdette és építette a minden addigi társadalmi berendezkedésnél kiválóbbnak akart szocializmust; lelkesítő elképzelések lobogtak az egyszerű emberek fejében, új értelmet kapott az egyenlőség, a testvériség, a nemzetköziség, a szabadság is fényesebbnek mondott volt, mint a háború előtti időkben, de ahogy erősödött a pártfegyelemben edzett, a  gondolkodás nélkül munkálkodók élcsapata, úgy alakultak a sokféle rossz emberi tulajdonságokat  tűrő, elnéző, a saját érdek előtérbe kerülését elfogadó és támogató klikkek, az önzés, a törtetés, az irigység, a másfélék kéjes üldözésének vágya, az  ember embernek farkasa szindróma; ez már benne volt az indulásban, amikor az osztályharc szellemében, különféle címkékkel jelölt egyéneket az osztályellenség tetszőlegesen tágítható kategóriájába osztottak, mert az emberiségnek minden időkben szüksége van olyanokra, akiket ütni, sanyargatni, megsemmisítni kell, s így tobzódhat bennünk az ellenség megsemmisítésének vágya, az őrjítő féltés, hogy már így többen vagyunk a Nap alatt, mint kellene, ölheti, kínozhatja, kisemmizheti mondvacsinált ellenségét az ember, hogy örökölt dühét, állatiságát kitombolja, jól tudták ezt az osztályharcra buzdító teoretikusok és a botcsinálta vezetők, a harcban, az elvakítottak vad küzdelmében könnyebben szerezhettek hatalmat, az okosabbak vagyont, mindenféle előnyöket saját maguknak; nagy és közös bográcsból azok merítettek többet, akik a bográcshoz közelebb állottak, az elengedhetetlenül  szükségesnek  mondott proletárdiktatúra mutatós elméletének gyakorlatát a párttitkárok és az aktivisták személyre szabott diktatúrájává változtatták, a szocialista demokrácia szemfényvesztő színpadi díszlete előtt a gyorsan elhatalmasodó hierarchikus személyi kultusz színészei játszották a minden időbeli  királyoknál, hadvezéreknél, felkent papoknál kíméletlenebbül, a mindentudással felkentek szerepét; Mit vártunk?, a történelemből tudnunk kellett volna, hogy így ment ez minden időkben, a hatalomvágy  válogatás nélkül dolgozik az emberekben, az egyéni célok mindig fontosabbá váltak a közösségieknél, a vezetők minden időkben elhatalmaskodtak és a szörnyszülötteket utánozták, a ragaszkodás az uralkodáshoz, a kivételezett osztályokhoz, csoportosulásokhoz és az anyagiakhoz  elnyomókra és elnyomottakra osztotta a világot,  irigység, uralkodási vágy és egyéb emberi szörnyűségek  mértéktelensége erjesztette a társadalmat, véres küzdelem indult még az egyházakban is , amelyek leképezték a társadalom visszáságait, az erkölcsi tanítások hirdetése mögött elképesztő erkölcstelenség tombolt és tombol mindenkor, mindaddig, amíg a forradalmak időleges változást hoznak,  a reneszánsz visszatérést szorgalmazott a görögök bölcsességéhez, a reformáció a Bibliához, a szocialista gondolkodás az őskommunizmusban keresett követendő példát; ilyenformán rendre minden elfajul, aztán minden kezdődik elölről, új remények, új rügyek, új arcok, új ígéretek, akár a gonosz gyermek fogadkozása, miután felfordította otthonát, felégette a környéket, összetörte kezét, lábát, és egyéb más elképzelhetetlen bajokat okozott: Jó leszek! Most már igazán jó leszek!, fogadkozással; néhány emberöltőn át tűri a szenvedést, a gyötrődést az emberiség, aztán újra felforgatja a világot, háborút vív kikiáltott ellenségei ellen, egyre többet pusztít maga körül és magában, hogy serényebben építkezhessen az  újabb, és egyre inkább az egész világot átfogó rombolásra készülve, mint a megveszekedet balta,  csörömpöl, vérben, szitokban halált osztogatva élőknek, környezetnek, a felhalmozott tudásnak, megfogadni érdemes tapasztalatnak