A Székely Apostol 

többszörösen is jelen volt az elmaradt újratemetésen, 

avagy a fekete táska titka

Hivatalos címei nélkül, nagy fekete táskával jelent meg Szőcs Géza költő Székelyudvarhelyen, a csakazértis népes tisztelőtábor jelenlétében megtartott, újratemetés helyett, sok mindenre emlékező, emlékeztető és fölöttébb tanulságos áhítaton. A kolozsváriak üdvözletét hozta, amely az ókoriaktól máig érő példáival együtt elfért irattartójában, s mert a keserűség és a meghatódottság hangján olvasta, kiterjedt gyászos világunkra, a jelenlévők és a tévénézők értelmét gazdagítva. Bizony, bizony olyan tettek elszenvedői vagyunk, amelyek visszahozzák rossz, elfeledni akart emlékeinket az embertelenségről, a jogtalanságról, a méltóság és a kegyelet kisemmizéséről.

A nagy fekete táskát Géza magával vitte a ravatalnak állított emelvényre, felkapaszkodva a lépcsőn, letette nehéz terhét a ravatal fekete leplére, s nemcsak hozzánk, holtakat tisztelőkhöz intézte szavait, hanem a kiásott sír helyett, abba a fekete táskába kényszerített íróember földi maradékához. Mi volt abban a nagy fekete táskában?

Nyílt titok.

Sokunk előtt nem titok, hogy Nyirő József lelke, de hamvai is  jelen voltak az ünnepségen. Az érzéketlen hivatalok és elembertelenedett politikusok előtt kellett ez – szégyenükre - rejtve maradjon.

A Székely Apostol tehát többszörösen is jelen volt a székelyudvarhelyi Papkertben. Lelke, írásainak mondandója, végakaratának megfelelően, emberöltőkön át gazdagítja és nemesíti Székelyföldet és minden magyart.

Tamási „rendes feltámadásából” ismert hősök sorsában osztozva járja kálváriáját Nyirő József is. Az őt megillető rendes temetéséig.